Nagyon szeretek olvasni. Gyakran könyvet kérek ajándékba, és gyakran én is könyvet adok valamilyen alkalomra. Egy listát is vezetek azokról a könyvekről, amiket szeretnék elolvasni, persze ez a lista gyorsabban növekszik, mint az én olvasási sebességem. Főleg esténként olvasok, mikor már lefeküdtek a gyerekek, gyakrabban hétvégén, leggyakrabban pedig az iskolai szünetekben, amikor én is szabadságon vagyok. A nyárnak egész könyvespolccal vágok neki általában.
Könyvjelzőnek én legtöbbször a kiürült, szép színes zsebkendősdobozok hosszanti oldalát vágom ki, ebből egész gyűjteményem van már, és nem csak könyvjelzőnek hasznos ez a hulladék papír!
Ajándékba ennél tartósabb és szebb könyvjelzőket készítek - nem is olyan ritkán. Korábban egy teáscsésze alakút alkottam papírból, könyvből kilógó filtercímkével. Legutóbb pedig hímeztem egyet, Karácsonyra az Anyukámnak.
Úgy emlékszem, hogy utoljára általános iskola alsóban hímeztünk könyvjelzőt technika órán, Anyák napjára. :) Akármilyen kusza és összeráncolt lett is a végeredmény, az anyukák nagyon örültek neki. Ezért gondoltam, hogy talán most is lehetne sikere.
A kedves, virágos betűhöz való leszámolható mintát a Pinteresten találtam, és két szabad délután alatt ráhímeztem egy darab keresztszemes vászonra. Körbeférceltem, addig fog érni majd a szegőanyag.
A jelölőcérnától egyforma távolságban körbevágtam a hímzést. Előkészítettem a kétoldalú ragasztófátylat (még a gyerekeim apró korában készítettem applikációkat a nekik varrott ruhácskákra, ahhoz használtam, de sok év után is ugyanúgy jó még), és egy zöld, aprómintás anyagot (pamutvászon), amiből a fonákját és a szegélyét varrom a könyvjelzőnek. A ragasztófátylat a hímzővászonnal azonos méretűre vágtam...
... és felvasaltam a hímzés hátára. Ehhez a fátyol két felén lévő pauszpapír közül az egyiket lehúztam, és a fátylas felével illesztettem a hímzés hátára, azután meleg vasalóval a papír felől megvasaltam. Nyomva, nem húzkodva a vasalót, nehogy elcsússzon. Így a fátyol megragasztotta, rögzítette a kóbor fonalszálakat, és egy kicsit merevített a vásznon.
Ezután lehúztam a másik pauszréteget is, és a mintás anyagom fonákjára helyeztem a hímzést, ragasztófátyollal lefelé. Egy másik pamutanyagon keresztül, most forró vasalóval, szintén nyomkodással megvasaltam a hímzést, így a fátyol ráragadt a mintás anyagra is. Sokkal merevebb és vastagabb lett már a könyvjelző.
Két cm ráhagyással körbevágtam a hímzővásznat (vonalzó, ceruza). A jelölőcérnához igazodva, visszahajtogatva megvasaltam a zöld anyagot.
Ráférceltem a "szegélyt", kiszedtem a jelölőcérnát, és zöld cérnával végigvarrtam. Anyukám örült neki, egy könyvet is kapott hozzá, hogy biztosan használja is. Nekem is nagyon tetszik ez a viktoriánus minta, pont ilyen stílust képzelek el magamnak nagymamakoromra. :) Aggasztó, de már most is vonzódom a rózsaszín virágos dolgokhoz...
A hímzés annyira megtetszett a fiamnak, hogy ő is kért egy darab vásznat, kerestünk egy kisebb mintát, megmutattam neki a lényegét, és a legnagyobb titokban, szintén Karácsonyra ezt hímezte a nővérének:
A "keretet" én rittyentettem hozzá. :)
