Előző posztomban bemutattam egy zöld ruhát, amit próbaképp varrtam meg a mostani piros előtt. A szalagavatón minden végzős osztály egy választott színbe öltözött, a lányom osztálya a piros/bordó szín mellett döntött. Egy ujjatlan, teljes körszoknyás ruhát varrtam az alkalomra.
A Sew Over It szabásmintája, a Betty ruha nagyon tetszett mindkettőnknek.
A Betty ruha szövött anyagra készült, de a lányok egy varrónő javaslatára punto jersey-t választottak, ami meglehetősen rugalmas, vastag, nehéz anyag. Ezért a Betty mintát nem tudtam használni. Saját szabásmintát szerkesztettem teljes körszoknyával. Tisztességes rejtett cipzárvarró talpat is beszereztem hozzá. :)
A felsőrész szerkesztésével kezdtem, két próbadarabot is varrtam hasonló anyagból, mire minden stimmelt. Főleg a hátából kellett rengeteget elvennem az eredeti szerkesztéshez képest. Az első sorban az első, a másodikban a második próbát látod.
Végül a szabásmintám így nézett ki. Nem készítettem minden változtatáshoz új mintát, ahogy kellene, hanem az eredetin dolgoztam.
Végül kialakult a felsőrész a végleges nyak- és karkivágással, mindkettőnk megelégedésére.
A felsőrészt rugalmas tüllel béleltem. A ruha egyetlen dísze a nagy loknijain kívül az azonos színű gyöngyözés a kar- és nyakkivágáson. Ezt előre felfűzött gyöngyzsinórral oldottam meg, amit felvarrtam a kivágások élére.
A szoknyának elég nagy súlya van, ezért akkor varrtam fel a gyöngyzsinórt, mikor a szoknya még nem volt a felsőhöz varrva, így sokkal kevesebb súllyal kellett bajlódnom.
A szoknyarész mini mintáival milliméterpapíron sakkoztam ki a felfektetést, amit nehezített, hogy az anyagunk két darabból volt.
A szoknyát a felsőrészhez varrtam. Mivel az anyag nagyon rugalmas, a szoknya pedig az anyaga és az anyagmennyisége miatt is nagyon nehéz, a felsőt megnyújtotta, lehúzta. Ezért derékszalagot (angolul waist stay, erre keresve sokat lehet róla olvasni) varrtam a derékvonalra. Ehhez teljesen rugalmatlan szalagot vágtam a derékbőség pontos hosszára (+behajtásra 1-1 cm), és kézzel varrtam fel a ruha belsejére (pont, mint a zöld ruhánál). Hogy ne a cipzárra hasson két oldalról a húzóerő, a szalag végeit franciakapocs tartja össze. A szalag segítségével a derékrész fixen a helyén marad, és megakadályozza a felső megnyúlását Egyúttal eltüntettem a felsőrész bélésének szélét is.
Ezután bevarrtam a rejtett cipzárt, a bélést belül kézzel dolgoztam el. A ruhát feladtam a próbababára és pár napig rajtahagytam. Erre azért van szükség, hogy a szoknya kilógja magát a felhajtás előtt, így az alja nagyobb eséllyel lesz végül egyenletes, egyenes. Sokadik próba:
A szoknya felhajtására most először használtam ezt a Prym eszközt, aminek segítségével krétaporral jelöltem meg egyenletes magasságban a szoknyát. Nem könnyítette meg annyival a dolgom, mint reméltem, de azért hasznos volt.
A szoknya aljára minél egyenletesebb, kiálló loknikat szerettünk volna, alsószoknya nélkül. Ezért 5 cm széles lószőrszalagot varrtam a szoknya felhajtásába. Ettől nagyon tartottam, de sokkal egyszerűbb volt, mint vártam, sőt, a felhajtás egyenletességéhez is hozzájárult. A lószőrszalagot spirálisan szövik merev damilból, lapított cső formában. Így jól hajlítható, önmagát kirúgó "szalagot" kapnak, ami a szoknya súlya ellenére (de azért attól függően) széttartja a loknikat. Horse hair braid névre keresve sok videó mutatja a felvarrását, tényleg nem kell tőle félni, és nem csak alkalmi ruhák aljára van jó hatással. :)
Először cikcakkal, majd vaköltéssel varrtam fel a szalagot. Kézzel szebb lett volna, de hiányzott az idő és a türelem... Az anyag vastagsága miatt kívülről egyáltalán nem látszottak az öltések.
Végül néhány kép a kész ruháról:
Ezen a távolról készült fotón is megtalálod. :)
