Amikor elkezdtünk csomagolni az ősz végén a még tavaszinak tervezett költözéshez, az anyagaim jelentős részét bezsákoltam. Bubunak nem is tudtam volna varrni semmit, mert akkor még nem tudtam, fiú lesz-e vagy lány. Ha lányka lett volna, Lenke lett volna a neve. <3

Aztán mikor kiderült, hogy fiú, majd megszületett és míg el nem költöztünk júniusban, nem nagyon volt anyagom, hogy bármit varrjak neki (vagy másnak). Ezért sajnos be kellett szereznem néhány fiús textilt. Képzelhetitek, milyen nehezemre esett. :)

Az előző bejegyzésem óta eltelt időből kikövetkeztethető, hogy már elköltöztünk. Röviden: borzalmas volt, de nem a szervezés hiányosságai, hanem az egyéb körülmények miatt. A friss tapasztalatokkal viszont ki tudom egészíteni az eddigieket, okulásul másoknak. Én szívesen elfelejteném. :)

Minden inkubátorlepedő anyagából maradt egy 50*100 cm-es darab, amiből még nagyon sok mindent lehet varrni egy kisbabának. Valójában már eleve úgy választottam az anyagokat a lepedőkhöz, hogy a maradékból varrhassak valamit a kisfiamnak. Elsőnek a tarka csíkos pamutvásznat vettem elő, és kis kalapot varrtam, bébiméretben. Szabásmintáját a bejegyzés végén találod.

Minél nagyobb háztartásban, minél régebben és minél többen élünk, annál több dobozra, zsákra lesz szükség a csomagoláshoz. Mi már kétszer voltunk dobozbeszerző körúton, mind a kétszer azt gondoltuk, hogy elég lesz a csomagolóanyag, de nem. Harmadszorra is el kell mennünk, és örülök majd, ha azzal vége. Jó, ha a csomagoláshoz szükséges dolgokat már két hónappal a költözés előtt beszerezzük.

Mi aztán tényleg időben nekikészültünk a költözésnek! Decemberben vettük át leendő otthonunk kulcsait, kiszámoltuk, hogy a tavaszi szünetben kellene költözni, és már januárban összeállítottam egy listát a tennivalókról. Meg is kezdtük a készülődést januárban, de a 7 hetes kórházi elfoglaltságunk keresztbe tett a lakásfelújításnak is (a "műszaki vezető" - azaz én - érthető okokból hanyagolta a helyszínt) és a pakolászást is felfüggesztettük. Szóval mikor végleg hazajöttünk a kórházból, kb. ilyen állapotok uralkodtak az új lakásban:

A jelenlegi otthonunkban azért jobb a helyzet, de semmit nem haladtunk előre a csomagolással. Icipici babával egyedül dobozolni lehetetlen (én vagyok ugye otthon vele), így adtunk magunknak (és a felújító embereinknek is) még két hónapot: a tanév vége után költözünk, de akkor aztán azonnal. Ennek megfelelően újraterveztem mindent.

Ezt is ki lehet pipálni. A csokipapírból készült pénztárcát vagy tolltartót. Sorozatgyártásba nem fogok kezdeni, de azért jó móka volt.

Míg Bubu a kórházban azon dolgozott, hogy minél gyorsabban megtanuljon szopizni és elérje a kívánatos testsúlyt, a varrás volt az utolsó dolog, amire gondoltam. Egyszer ugyan beszélgettem róla az egyik csecsemősnővérrel: megígértem, hogy ha egyszer innen kikerülünk, varrok néhány vidám mintás lepedőt az inkubátorokba.

Ezt nekem is ki kellett próbálnom. Főleg, hogy az anyagokat már mind elpakoltam, mi mást varrhatnék, mint papírt? Kicsit feljavítottam a barna csomagolópapír csillagot, szívet, fenyőfát, mikor mit, most éppen nyulat - egy kis színes csomagolópapírral és szalaggal.

 2017. februárjában - nem kevés héttel a tervezett előtt - megszületett kisfiam, Bubu, és ezzel a tettével fenekestül felforgatta a mostanában amúgy sem szokásos medrében csordogáló életünket. És a varrósszekrényemet is.

Volt egy szép, narancssárga-barna-farmerkék kockás puplinanyagom, blúzt varrtam belőle a lánykámnak a születésnapjára