A bemutatkozómban meséltem arról, hogy 12 éves korom óta vagyok jó barátságban a varrógéppel, addigra azonban már túl voltam jó néhány kézzel varrós munkán, úgyhogy az egész jóval korábban kezdődött.

Gondoltam, írok egy bejegyzést erről az itthon is egyre népszerűbb finn magazinról. Főleg a kisgyerekesek körében ismert, varrós online közösségekben fel-felröppen a neve, és ha valaki egy kis ruhát Ottobréből varr, akkor a többiek álla leesik, wow-vihar kerekedik, és csak igen lassan ül el. Nem ok…

Ezen a rövidke hétvégén nem varrok semmit, viszont ideje rendet raknom a varrós szekrényemben, mert már kidől belőle minden, amit az elmúlt hónapokban idő hiányában csak úgy beszuszakoltam. A szekrényt jelen állapotában biztonsági okokból kinyitni tilos, aki megteszi, halál fia. :)

Hirtelen kellett ünneplős felsőt keríteni a lányomnak, még a március 15-i iskolai ünnepségre. A hagyományos blúzokat már nehéz ekkora bakfisokra ráerőltetni (mellesleg a tavalyit kinőtte), a boltokban meg épp nem találtunk szép, ünneplősnek is beillő fehér felsőt, csak csillogós, feliratos, csajos,…

A mai napig használok hagyományos naptárat (az elektronikus változatok mellet) és az írószerboltok bőséges kínálatát nézve ezzel nem vagyok egyedül. Falinaptárat, heti családi naptárat mindig magamnak szerkesztek és nyomtatok, de határidőnapló-szerű naptárat mindig veszek, amint lehet, már…

Régebben volt egy külön helyiség, ahol a nagy, másra nem használt asztalon bármilyen félbehagyott varrnivalót és bármennyi időre otthagyhattam. Kiszabott anyagok halomban... ez mostanában nem kivitelezhető, tekintve, hogy a szabásra alkalmas egyetlen asztal az ebédlőasztal is egybenEmiatt (is)…