Ezen a rövidke hétvégén nem varrok semmit, viszont ideje rendet raknom a varrós szekrényemben, mert már kidől belőle minden, amit az elmúlt hónapokban idő hiányában csak úgy beszuszakoltam. A szekrényt jelen állapotában biztonsági okokból kinyitni tilos, aki megteszi, halál fia. :)

A szekrény a nappali-étkező konyha egyterű helyiségben van, ezért pont olyan, mint a konyhaszekrény. Itt lehet csak helye, és az alsószekrénynek használatos,  60 cm mély elemek szóba sem jöhetnek, mivel a szekrény így belelógna a közlekedési útvonalba. Ezért azt találtam ki, hogy a 37 cm mélységű, felsőszekrénynek szánt darabokból hármat egymásra raktam, összefogattam, ugyanolyan acél lábakat tettem alá, mint amik a konyhaszekrényt tartják. Ugyanolyan fa fogantyúkat is kapott. Az összesen hat polcon alulról felfelé haladva a következőket tárolom:

• a három varrógépemet, ebből egy régi Gritzner háztartási, egy új Singer, és egy - mondjuk fiatal - AEG overlock
• ezek kábeleit és talpait és használati útmutatóit
• a katalogizált anyagmintáimat
• egy nagyobb dobozban a gumikat és mindent, ami rugalmas, egy másikban a szalagokat, nem rugalmas csipkéket
• a szabóalátétemet, a körkést és az összes ollót
• belül elválasztós dobozokban a varráshoz szükséges mindenféle kisebb dolgot: tűket, gombokat, tartalék cérnákat, patentokat, krétákat, minden apró ördögöt
• egy fából készült cérnatartón a használatos cérnáimat
• a szabással és varrással kapcsolatos szakkönyveimet
• az összes szabásmintaívet
• az éppen tervben lévő, kiszabott vagy még vágatlan varrnivalókat

Mindebből a szabásmintaívek másfél polcnyi helyet foglalnak, ami az összesnek ugye a negyede. Mégis, hogyan fér el több mint 20 év Burdája és sok egyéb varrós-hímzős magazin ilyen kevés helyen? Még a hetvenes évekből is van néhány Burdám, amiket a kilencvenes években a szüleim házát építő kőműves feleségétől kaptam. :)

Sokáig gyűjtögettem a színes magazinokat, szerettem nézegetni, ötleteket meríteni belőlük. Ha valamit varrni akartam, órákig képes voltam lapozgatni őket, mire megtaláltam az "igazit". Na ez volt akkor, amikor még nem voltak gyerekeim, és kevesebb is volt a nézegetnivaló. Egy-két költözés, a drasztikusan lecsökkent szabadidő mennyisége és a növekvő magazin-készletek döntésre kényszerítettek. Kidobtam a magazinok színes részét. Amit megtartottam, az a fekete-fehér varrásleírás és a szabásmintaívek, illetve nagyon kevés Burda Spezial (varrás csecsemőknek, játékbabáknak, várandósoknak, férfiaknak, keresztszemes, Karácsony, Húsvét - ezeket a nyolcvanas években még lehetett itthon is kapni!). Plusz azt az egy Burdát tartottam meg emlékbe, amelyikben szerepeltem. :)

Ezzel rengeteg helyet szabadítottam fel, minden magazin 2/3-át kivittem a szelektív kukához és letettem mellé, hátha valakinek így kibelezve is megtetszik. Az inspirálódás problémája idővel megoldódott: egy orosz honlapon megtaláltam az összes (!) Burda összes színes divatfotóját a magazinban szereplő sorszámukkal, ezeket letöltöttem. Keresni mégsem ezek közt szoktam, hiszen egy színes fotó a modellel együtt nagyon behatárolhatja a képzeletet, én pedig gyakran előbb veszem meg az anyagot és találom ki, hogy mit szeretnék belőle, és csak azután kezdem keresni a fazont.

Ezért a varrásleírás-füzetke elején szereplő indexoldalakat - lényegében a tartalomjegyzéket - nézegettem egy ideig, ahol fekete-fehér rajzzal az összes ruha egy lapon szerepelt. Ez ugye már töredék időt vett igénybe a korábbi lapozgatós megoldáshoz képest, de még mindig végig kellett néznem a nadrágokat és a blúzokat is, hiába mondjuk szoknyát akartam pont varrni.

A "rend" tökéletesítésének utolsó lépéseként ezért (apránként, több év alatt) beszkenneltem ezeket a fekete-fehér indexoldalakat, és a legegyszerűbb grafikus programmal feldaraboltam a képeket. Külön fájlként mentettem őket az évjárat, szezon vagy hónap és modellszám vagy kategória feltüntetésével (az Ottobre keverve, de a Burda ruhafajtánként csoportosítva mutatja a rajzokat: szoknyák, ruhák stb.). A plus size méretűeket P-vel jelöltem, a gyerekruhák fájlnevét pedig a mérettel kezdtem, megkönnyítendő a későbbi keresést. A fájlokat külön mappába tettem, első körben férfi, női, gyermek, majd ezen belül almappákba. Itt épp az Ottobre-mappám látható.

Mindezt kizárólag saját felhasználásra. Így igazán könnyű és gyors keresgélni!

Ha megvan, amit szeretnék, csak kiveszem az időrendi sorrendbe rendezett füzetkék közül a szükségeset, és már másolhatom is ki a szabásmintát, olvashatom a leírást. Amióta megtanultam szabni, kevesebbet használom a Burdát, már nem is járatom, de a régieket nagy becsben tartom. Ha egy új fazont szabok, akkor is előveszem a régi modelleket, hogy megnézzem, hogyan is kellene kinézni az én szabásmintámnak. A remek gyerekruhái miatt az elmúlt években a finn Ottobre magazin volt a nagy kedvencem, azokat nem szelektáltam ki. Igaz, évente csak négyszer jelenik meg a Kids és kétszer a női, így lassabban is gyűlik, mint a havi megjelenésű Burda. Mivel a gyerekek megnőttek, a Kids-et (sajnos) már nincs is nagyon értelme gyűjteni, de a női kell a boldogságomhoz. :)