Régi adósságomat törlesztettem magam felé ezzel a fülbevalótartóval. Eddig az apróbb ékszereim, bizsuim egy nagy üvegtálban keresték párjukat, néha sikertelenül. Ha valamit szerettem volna felvenni, hosszasan keresgélhettem a tálban, és többnyire csak a kiborítás vezetett eredményre. Gyakran meg is feledkeztem az egyébként legjobban passzoló kiegészítőről – köszönhetően az ömlesztett tárolásnak. Ennek is volt azért haszna: egy-egy kiborításkor újként örülhettem elfeledett fülbevalóimnak. Ez a csinos kis "ékszerparaván" most egy csapásra megoldja minden rendszerezési problémámat.

Ikeás DIY képkereteket, hurkapálcát, fehér akrilfestéket, virágos tüllanyagot, hobbiragasztót és ripszszalagot használtam.

Ezt a hobbiragasztót nagyon szeretem, erős, átlátszóra szárad, mindent ragaszt és nagyon kiadós. Azt nem mondhatom, hogy gyors, de úgyis csak kevés időm van egyszerre, így a sok rövidebb alkotás között elférnek a hosszabb technikai szünetek.

Így készült:

1. Kétféle része van a tartónak: egyik a beszúrós füliknek, másik pedig a horgas-lógósoknak – ebből kettő is, mert azok nagyobb helyet foglalnak. Mindhárom keretet lefestettem fehérre, a hurkapálcákat is.

2. A beszúrós darab elkészítése egyszerűbb volt: a keret hátára ragasztottam egy kb. azonos nagyságú tüllt (vártam egy napot), majd hátulról, méretre vágott hurkapálcákkal a mélyedésbe feszítettem az anyagot. A hurkapálcákat is odaragasztóztam, csipesszel rögzítettem (egy újabb nap).

3. Az akasztós kereteket bevontam a tüllel. Ezzel jól elszórakoztam, szerettem volna, hogy szép feszes legyen. Ezért először tű és cérna segítségével ráfeszítettem a tüllt a keretre, bőségesen beragasztóztam, hogy a több rétegben egymásra került anyagon is átfolyjon és megfogja őket (és vártam egy napot). A felesleget lenyiszáltam, a cérnát eltávolítottam, aztán fogóval kihúzkodtam a keretből a bent felejtett fém rögzítőket (a képkeret hátlapját ezek tartották volna meg).

  4. A kifeszített tüllt a képen látható alakban felvágtam, az így keletkezett "füleket" a keret alá hajtottam, gombostűztem, ragasztóztam (vártam egy napot), és száradás után itt is levagdostam a felesleget.

5. Két-két méretre vágott hurkapálcát beragasztottam a keretekbe, ezekre kell majd akasztani a horgas fülbevalókat (újabb egy nap száradás).
6. Fehér ripszszalaggal eltakartam a munka fonákját (hadd száradjon, úgysem leszek kész a bejegyzéssel a hétvégén…).

7. Hogy a három keretet valahogy összerögzítsem – és ezáltal egy állítható, fel nem dőlő "paravánt" kapjak – kis zsanérokat szerettem volna használni, de hobbiboltban nem találtam, nagy barkácsáruházba nem volt kedvem ezért elmenni, így csináltam magamnak zsanért a ripszszalagból. Kis felület, de ugyanannyi száradási idő.

Ideje belakni!