Elérkezett az idő, hogy Bubu is igazi, nagy ruhásszekrényt kapjon. Az ő ruhái ugyan kis helyet foglalnak, de a nagyfiam kinőtt ruhái, amik egyszer majd jók lesznek Bubura, már csak így férnek el. Bubu szobáját már a felújításkor úgy terveztem, hogy egy 100 cm széles PAX szekrény is elférjen benne. Meg is vettük az IKEÁ-ban, de sajnos szekrényajtó nélkül, mert a kinézett fajta épp nem volt kapható. Az összeszerelt, felállított szekrénybe Bubu egyből bemászott és egy ideig nem is akart kijönni. Ezért átgondoltuk a szekrényajtó-dolgot, és inkább kialakítottunk neki egy kuckót.

A testmagasságához igazítva tettük be a legalsó polcot, több, mint 80 cm magasságban. Később majd lehajol, azért mégis csak kell pakolni is valahová...

Közvetlenül a polc alá beszereltünk egy ruhaakasztó rudat, amit eredetileg a középső lyuksorba kellene csavarozni, ha vállfákat szeretnénk rátenni. Mi így függönykarnisnak használjuk, a függöny mögött jól lehet bújócskázni.

Hogy ne legyen alul kemény, egy kiságyba való szivacsmatracból levágtam hosszában a felesleges részt, annyit, hogy pont beférjen a szekrénybe. Pár éve, mikor a felújításba belekezdtünk, Bubu szobájának egyik falára halványkék felhős tapétát vettünk. Azóta nagyon népszerű lett ez a minta, és Bubu, akit bár nem érdekel a divat és a trendek, szereti a felhőket, az alvással kapcsolja össze őket, megnyugtatja a látványuk. Egy hetedik kerületi méteráruboltban láttam meg ezt a pamutvásznat, amiből végül a huzatot varrtam a szivacsra.

Hogy mosni lehessen, a rövidebb végén műanyag patentok vannak. Előszedtük Bubu egyik első ajándékát, a zenélő napocskát is, és ilyen kedves kis kuckóval leptük meg.

Ha lesz is szekrényajtó, inkább csináltatunk felülre külön, és majd alulra is külön. Valójában tényleg felesleges egyszerre 230 cm magas ajtószárnyakat nyitni...