A tél nagyobbik része még hátravan, de az elmúlt kb. egy hónapban azért már sikerült egy pár gyerekkesztyűt elhagyni. Van több, egy télre tervezett kesztyű otthon, de az igazi hidegre szeretnék valami jó meleget a gyerekeknek. Nekem van egy bolti, vastag kötött kesztyűm, amit tavaly kibéleltem vékony pamuttal, mert a laza kötésen átfújt a szél. Nagyon finom meleg lett, ezt akartam reprodukálni, és ez lett belőle:
Szeretek kötni, de ritkán van időm, a kötés pedig tényleg elég időigényes dolog. Talán egy pár kesztyű még belefér – így kezdtem neki. Azt tudtam, hogy a harisnyakötőtűkkel, körkötéssel nem fog menni. Próbáltam már, de nagyon nehézkes volt, mert viszonylag lazán kötök, és könnyen kicsúsznak a szemekből a tűk, összeakadt velük a fonal, és akkor az Ollókezű Edward-élményt még nem is említettem.
Ezért a lapos kötés mellett döntöttem, és nézelődni kezdtem a neten. Csak egyféle olyan, laposan és egy darabban kötött egyujjas (vagyis kétujjas) kesztyűt találtam, ami megfelelt az elképzeléseimnek, azt is oldalirányból kötötték. Ez nekem nem tetszett, és nem is tartom – pl. az ellentétes nyúlásirány miatt – praktikusnak. Ki kellett tehát találnom a saját kesztyű-kötési módomat. És sikerült!
Ebben a bejegyzésben leírom, hogyan készítettem a „szabásmintát” és hogyan alakítottam ki az ehhez illeszkedő kötésmintát. Ezek alapján bármilyen kézméretre készíthetek ezek után kesztyűt.
Egy következő bejegyzésben bemutatom, hogyan kötöttem meg az egy darabból álló, kesztyűre még nem emlékeztető formát, és hogyan állítottam össze kesztyűvé horgolótű és varrótű segítségével.
Végül azt is megmutatom, hogy lehet nagyon egyszerűen kibélelni (akár varrógép nélkül is), hogy igazán meleg legyen.
Először lássuk a méretvételt.
- Az alábbi rajzomon a fiam kezének körvonala látható kékkel. A csuklóját is hosszan megrajzoltam. Először a kéz legszélesebb pontjának megfelelően, kb. 1-1 cm-es ráhagyással megrajzolom a kesztyű szélességét két piros, függőleges vonallal (9 cm lett a szélességem).
- Most a vízszintes piros vonalak jönnek. A 2. számú vonal a csukló végén, a kézfej kezdeténél van meghúzva, eddig majd passzét kötök olyan hosszan, ahogy tetszik, nálam ez 8 cm, hogy biztosan ne bújjon ki a kabát ujja alól.
- A hüvelykujj elágazása után húzom a következő vonalat, kicsit feljebb, mint maga az elágazás, hogy véletlenül se vágjon be, könnyen lehessen benne mozogni. Azt se felejtsük el, hogy bélelni is szeretném, ami miatt mindenképpen kell a tartalék hely. Az én rajzomon ez 7 cm.
- A zöld vonal a hüvelykujj tövét jelöli, innen indulva megmérem a hüvelykujj hosszát, ez lesz majd a kesztyű ujjának a 3. számú vonaltól mért hossza is. Itt nem kell még egyszer hozzáadni a kényelmi tartalékot, a 3. pontban ezt már megtettem. 6 cm-es lett az ujja.
- A kész hüvelykujj szélessége a kesztyű szélességének fele lesz (itt 9 cm : 2 = 4,5 cm). Ez így egyrészt nagyon megkönnyíti a további számolgatást, de szabadabb mozgást is biztosít. Ezen a fele szélességen felmérem a hüvelykujj zölddel rajzolt hosszát, a 6 cm-t.
- A 6. számú vonal az a magasság, ameddig még azonos szélességű a kesztyű, ez nagyjából a kisujj végénél kezdődik (nálam 7 cm), de kézformánként változhat, ki hol érzi szükségesnek, hogy elkezdje ívesre venni a végét, azaz elkezdjen majd fogyasztani.
- Visszafelé is számolhatjuk: a 7. vízszintes vonal a kesztyű vége, kényelmi tartalékkal számolva. Ha szép kerek véget szeretnék, akkor akár körzővel is kimérhetem. Nálam nem egészen szabályos félkör lett a végeredmény, hanem annál laposabb: a 6. számú vonaltól 4 cm-re lett a teteje.
Most az a feladat, hogy azt a piros vonalhálózatot kiterítsük úgy, hogy kézfeje, tenyere is legyen a kesztyűnek, sőt a tenyere felől ujja is, lehetőleg belső és külső oldallal együtt. Ezen felül álljon egy darabból, és a lehető legkevesebb varrással kelljen összeállítani. Megmutatom, hogy az én méreteimmel ez hogy néz ki.
Elsőre talán nem világos, hogy is lesz ebből majd kesztyű, de a végére leesik, hogy mennyire egyszerű is így elkészíteni. Akármilyen egyenetlen a széle a kötésnek, a fogyasztások, szaporítások akármilyen csáléra is sikerülnek, végül szép, egyenletes lesz minden eldolgozás.
Ha a kéz nagysága alapján más méretekkel kell a szabásmintát elkészíteni, akkor is ezeken a lépéseken megyünk végig. Ezt a rajzot ne hagyjuk ki, ha nem is életnagyságban, de méretarányosan és még akkorában rajzoljuk meg, hogy az egyes részeibe bele tudjunk írni. Elég az egyik kézre megrajzolni, a másik kesztyű kötésekor csak megfordítjuk a mintát. Íme az én kivágott mintám:
Ez eddig igazán kevés időt vett csak igénybe, de még mindig messze vagyunk magától a kötéstől. Mielőtt ennek nekiállnánk, még egy nagy feladatunk van, amit szerintem senki sem szeret: a próbakötés elkészítése.
Felesleges nyűgnek tűnik, de tényleg nélkülözhetetlen a tökéletes méretű eredményhez. A fonalakra mindig rá van írva, hogy milyen vastag tűvel kötve hány szemszer hány sor kötés fog kiadni egy 10x10 cm-es négyzetet, de ez is csak egy becslés, hiszen van aki szorosan köt, van aki meg lazábban, ahogy én is. Emiatt én midig a javasolt tűméretek közül a kisebbet választom, de még így is nagyobb lesz a megadott sor- és szemszámmal kötött darabom a 10x10 cm-nél. És hogy a szélszemek ne zavarjanak a számoláskor, a javasoltnál 4-6 szemmel szélesebb próbakötést készítek, és legalább egy cm-vel hosszabbra is kötöm a négyzetet.
Ezután lazán, nem feszítve rágombostűzöm mondjuk egy díszpárnára :) és megmérem, hogy a 10x10 cm az én mintámon szélességében hány szemet, hosszúságában pedig hány sort takar. Nálam – ebből a fonalból, 4-es tűvel és a saját kezeimmel kötve – 21 szem x 28 sor adta ki a 10x10 cm-t. A saját kéz nagyon fontos, ne a ráérős nagymamával köttessük meg a próbanégyzetet!
Ebből a két számból (21 szem és 28 sor) kiszámolom, és a megrajzolt szabásmintámba beleírom, hogy milyen szélességben és melyik résznél hány sort kell majd kötnöm. Lássuk szakaszonként:
Kezdősor (a kesztyű alja, ahol belebújik a kéz, nálam 18 cm) szemeinek kiszámolás
Hogy egész szám legyen, sőt, a saját dolgom megkönnyítése érdekében néggyel osztható, 40-re kerekítem. A méretezett rajzon látható, hogy hosszában négy egyenlő részre osztható a kesztyű, és az ujjak szélessége is pont egy negyeddel (a fél kesztyű felének) felével egyezik meg.
Tehát 40 szemet kell felszednem a kötőtűre.
Ezzel a 40 szemmel 8 cm passzét szeretnék majd kötni, az:
Itt is kerekítek, 22 sor passzét fogok kötni a számozott rajzom 1. számú piros vonaláig.
További 7 cm-t kötök majd a hüvelykujj elágazásáig (a számozott rajzon a 2. piros vonal). 
Kerekítve további 20 sort kötök sima kötéssel.
Az ujjak szélessége a 40 szem negyede lesz, azaz 10-10 szem. Most egyelőre csak kiszámolom, hogy a 6 cm magas ujjakhoz hány sort kell kötnöm:
Felkerekítem 17-re. 17 sorból lesz meg egy-egy ujj.
A 3. számútól a 6. piros vonalig (a hüvelykujj-elágazástól kb. a kisujj végéig) nekem újabb 7 cm-t kell kötnöm, ezt már a 3. pontban kiszámoltuk: 20 sor lesz a négy ujjat borító rész.
Az utolsó szakasz az ujjak vége felé elfogyó, lekerekített rész lesz. Az én kesztyűmnél ez 4 cm volt, tehát: 
Kerekítve 11 sor magas lesz a vége, ahol majd fogyasztani fogunk.
Ezt kiszámolni – bár a leírás hosszadalmas – még mindig nem volt sok idő, főleg, hogy egy papírra firkáltam fel magamnak az egészet:
Most jöhet maga a kötés, amit (az íves részeknél szükséges fogyasztással és szaporítással együtt) a következő bejegyzésben olvashattok.
