Az előző részben leírtam, hogyan készítsünk bármekkora kézre kesztyű "szabásmintát" és hogyan számoljuk ki a szükséges megkötendő szemeket és sorokat. Most bemutatom magát a kötési folyamatot, legközelebb pedig ki is bélelem a kész kesztyűt.
Az én fonalam fele-fele arányban gyapjú és akril, két csíkban, 4-4 soron keresztül pedig fényvisszaverő szálat fogok hozzá.
Kiszámoltam korábban, hogy a kezdő sor 40 szem lesz az én esetemben (minden más esetben újra kell számolni a saját kötésminta és méretek alapján!). Ezt a 40 szemet felszedem a kötőtűmre, és megkötöm a 22 sornyi passzét, ebbe a kezdő sor is beleszámít. Én a két szélszemet leszámítva 2 sima és 2 fordított váltakozásával kötöttem (a képen még csak a 20. sornál tartottam).
Ezután a színén simával, a fonákján fordítottal megkötöm a 2. és a 3. számú piros vonalak (filctollal rajzolt színes ábra!) közötti részt (20 sor), ez nagyjából a tenyere-kézfeje.
Eljutottam oda, hogy be kellene csatlakoztatni a mintán lefelé álló ujjacskát. Ennek szélessége a kézfej fele, a kesztyű negyede, azaz 10 szem lesz, de mivel alulról kezdem és ívesre kötöm, kb. a felével indítok, ez legyen 4 szem (szeretem a páros számokat :) ). Ezt a 4 szemet minden második sorban, a két szélén 1-1 szemmel szaporítom, amíg összesen 10 szem lesz a tűn. Összesen 17 sor legy az ujj magassága a kezdő sorral együtt (jól jöhet a sorszámláló, de strigulázhatjuk is, ahogy én is csináltam a milliméterpapíron). Kész az ujja:
Jobb oldalon van a fonalam, elkezdem kötni simán (ez már a következő blokk első sora!), és amikor a végére érek a 10 szemnek, folytatólagosan hozzákötöm a 40 szemes nagyobb darabhoz úgy, hogy abból az utolsó 10 szemet nem kötöm le, hanem átteszem őket egy másik tűre, ugyanis ebből lesz a felfelé álló ujjacska.
Ezt ugyanúgy kötöm meg, mint a lefelé állót, csak fordítva: 17 sor magas, ezen belül a 12. sorban kezdek mindkét szélén, két soronként 1-1 szemet fogyasztani. (Annyit fogyasztok, hogy kb. a fele szemszám maradjon, és minden második sorban kettő szemet, így ezt más méretekhez ugyanígy ki lehet számolni). A 17. sorral lezárom a kötés megmaradt 4 szemét.
Most jöhet a négy ujjat takaró rész. A 3. és a 6. piros vonal között összesen 20 sort kötök, ebből az első sor már rajta van a tűn a fenti képen, ezzel a sorral kötöttem össze a lefelé álló ujjat a nagyobb darabbal. 20 sor után így állok:
Mindjárt itt a vége! :) Csak a lekerekített vége van vissza. Ehhez a 40 szemet elfelezem, 20-20 szemmel fogom előbb az egyik, aztán a másik íves részt megkötni. Az egyes "csúcsokhoz" is kb. a felére kell fogyasztanom az induló 20 szemet, azaz 10-re, ami mindkét szélén 5-5 szemet jelent. Minden második sorban fogyasztok, azaz 5 szem x 2 sor = 10 sorral előbb kell elkezdenem a fogyasztást. Mivel összesen 11 sort kötök ebben az utolsó szakaszban, mindjárt a második sorban elkezdek fogyasztani. Az utolsó, 11. sorral lezárom a kötést. Egyik csúcsa:
Másik csúcsa:
Ne zavarjon, hogy kissé szögletesek az ívek, mert összeállításkor ezek a szögek kisimulnak, a kézre pedig majd szépen rásimul, felveszi a formáját.
Most következik az összeállítás. Az én szélszemeim sajnos nem sikerülnek túl egyenletesre, gyakran nem figyelek oda, hogy simával vagy fordítottal zárjam az éppen sima vagy fordított sort, ezért ki kellett gondolnom, hogyan korrigálhatnám ezt a szépséghibát. Ha csak úgy összehorgolom vagy összevarrom, attól még nem tűnik el az egyenetlenség, sőt, lehet, hogy még ki is emelem vele. Ezért fogtam, és az egész kész darabot körbehorgoltam - kivéve persze az alsó szélét, ahol a kötést kezdtem, az elég egyenesre sikerült. :)
Ha a szélszemek mellett haladok a horgolótűvel, akkor lényegében új, egyenletes szélsort képzek. Minden sorba egy-egy szemet horgolok, az íves részeknél egy kicsit sűrűbben kell annál, ahogy a sorok kiadnák, hogy ott is egyenletes legyen. Így a leggyengébb részeknél is erős, egységes szélsorom lesz:
Utolsó művelet következik: összevarrom a megfelelő széleket egymással, hogy elnyerje kesztyűformáját a köteményem. Ehhez először összegombostűzöm a kézfejet a tenyerével, az ujja külső felét a belsővel, és a csuklórészt is úgy, hogy az egésznek a külseje van kívül. Szerencsés esetben illeszkednek. :)
Egy vastag, tompa hegyű tűvel, a csuklórésztől kezdve (az első szemet jó erősen rögzítve, nehogy kibomoljon fel-le húzkodáskor), összevarrom: a két, egymással melletti szélen minden egyes horgolt szem egymáshoz közelebbi oldalába öltök:
Ezzel az egyenetlen szél (ami a horgolt szél alatt van) a kesztyű belsejébe kerül, kívülről pedig csak a két, párhuzamosan futó horgolt szem és a közte húzódó varrat látható - egyik sem feltűnően, hanem mintha az eredeti kötés része lenne. Ezzel a módszerrel nagyon szépen el lehet dolgozni az éleket, íme az eredmény:
A belső szálak eldolgozása után már hordható is, de én még kibélelem.
Kötött kesztyű körkötés nélkül 1. rész - szabásminta és kötésterv
