Úgy vártam, hogy megmutathassam ezt a mesebeli köntöst! Húsvétra készítettem nagylányomnak, kerek egy hétig titokban kellett tartani...
Vagy tíz éve vettem ezt az anyagot a Megbolondultunk! nevű körúti textilboltban, amit ma I love textilnek hívnak. Akkor hallottam róla először, amikor még csak nem is voltam várandós a ma 14 éves lányommal, valahogy az azt megelőző hónapokban jártam ott először. Ott aztán minden van, amire pont nincs szükség, és fogalmam sincs, hogy mit lehetne kezdeni némelyik igen furcsa véggel. Nagyon kevés jó minőségű és használható textilt tartatanak, azok is hamar elfogynak, de néha csodákra lehet bukkanni. Erre a rózsásra is teljesen véletlenül akadtam rá.
Vékony, nem rugalmas pamutdzsörzé nyomott mintával, többnyire csak a fekete kontúr van megrajzolva, de néhol piros is a rózsa (egy kolléganőm azt hitte, én hímezgettem ki némelyiket, de ki kellett ábrándítanom, ennyire elvetemült nem vagyok).
A textil egy dobozban (katalógusszám: Itthon, 3. doboz :) ) várta, hogy csináljak már belőle valamit. Őszintén, sajnáltam magamra. Amióta lányom van, minden anyagot egy kicsit a lányos anya szememével is nézek, és ha hozzá jobban illene, akkor neki varrom meg. Az a vád igazán nem érhet, hogy negyvenéves vén koromra húszévesnek akarnék öltözni! :)
Van egy lazacszínű, vékony, rövid köntösöm, fimon, puha és kellemes anyag, még a Tchibónál vettem pár éve. Jó tulajdonságai nemcsak nekem tűntek fel, ezt bizonyítja, hogy a köntös időről időre eltűnik a fürdőszobából, és rendre a lányom szobájából kerül elő, többnyire a panaszkodásomat követően, ritkábban önkéntesen.
Ha azt akarom, hogy személyes köntösöm mindig a rendelkezésemre álljon, nincs mese, az alkalmi kölcsönvevőnek is kell egy saját darab. Megkerestem a rongyrendezőmben, a megfelelő dobozból elővettem, kimostam, kivasaltam. A szabásminta-katalógusomból kinéztem a Burda 2005/12 számában egy 36-38-as méretű köntöst, kimásoltam a szabásmintát, kiszabtam az anyagot és megvarrtam.
A csodás vajszínű szélcsipke szintén a raktárkészletemből származik. Egyszerűen lockoltam az egészet, ahol kellett, ott ikertűvel letűztem a színéről (mindenhol, ahol csipke volt, illetve az alja felhajtásánál is).
A nyakánál alátéttel dolgoztam, akasztót is kapott. Kifordított övpántot készítettem hozzá, amit a háta közepére 10 cm szélesen felvarrtam. Így nem csúszik ki, nem veszik el.
Én nagyon királylányos hangulatba jöttem tőle, bármikor felvenném (ha jó lenne rám).
