Az előző bejegyzésem óta eltelt időből kikövetkeztethető, hogy már elköltöztünk. Röviden: borzalmas volt, de nem a szervezés hiányosságai, hanem az egyéb körülmények miatt. A friss tapasztalatokkal viszont ki tudom egészíteni az eddigieket, okulásul másoknak. Én szívesen elfelejteném. :)

Ha már megvannak a dobozok, zsákok, el tudjuk kezdeni az éppen nem használatos holmik elpakolását. Ezt tényleg elég 2 hónappal előbb elkezdeni, de csak ha az évszak elején vagyunk. A tavaszra tervezett költözésnél pl. el akartam csomagolni a nyári holmikat, de mire valóban neki tudtam állni a ruhák zsákolásának, már bőven benne voltunk a tavaszban, ezért inkább a téli holmikat kellett becsomagolni.

Minden holmira vonatkozik, de a ruhákra fokozottan igaz, hogy költözéskor érdemes szelektálni! Projektmenedzsment tanárom mondta (miért pont ő? :) ), amit azóta sok helyen olvastam is, hogy azt a holmit, amit egy évig nem vettünk fel, ezután sem fogjuk felvenni, nyugodtan adjunk oda valakinek. (Ennél azért több haladékot adok a dolgoknak...) A 80-20-as szabályt is sokan ismerik, miszerint a ruhatárunk 20%-át hordjuk az esetek 80%-ában, és a göncök 80%-a ha nem is teljesen felesleges, de nagyon kevés alkalommal van rajtunk.

Szóval: lomtalanítsunk! Ezzel nem csak ismételni akarom Konmarit és a hasonló, számomra egyébként szimpatikus életvezetési elveket valló "egyszerűsítőket", hanem teljesen egyet is értek velük és eszerint is teszek. Csak azt tartsd meg, ami örömet okoz! (Nem, ez nem a megunt feleségek és férjek kiselejtezésére vonatkozik... :) ) Sosem gyűjtöttem igazán semmit (na jó, borosüveg-címkét 6 évesen, szalvétákat egész sokáig, mint mindenki a nyolcvanas években (tényleg, nem lehet valahol jó áron eladni? nagyon-nagyon régi darabok is vannak benne...), száraz rózsákat, mostanában szép színes papírokat és textileket, de felhasználási célból, nem csupán önmagukért. A tárgyak birtoklása sosem izgatott különösebben, a kuplerájt pedig nagyon nem viselem jól magam körül, és a kuplerájos embereket is nehezen - nagyon kevés ilyennel találkoztam életem során, a többiek biztos elkerültek :) és hogy-hogy nem, az a néhány ki is koptott az életemből.

Amikor költözök, az egyben egy lehetőség is arra, hogy az élet - minden igyekezetem ellenére - felgyülemlett hordalékától megszabaduljak. Lehetőleg úgy, hogy ne képezzek szemétkupacokat. Ismerős a 3 doboz módszer? Vagy több, ha valaki még nem határozta el magát és növelni akarja a töprengésre szánt időt (viszont garantáltan kevesebb lomtól is szabadul majd meg):

1. kell, szeretem, használom, megtartom.

2. nem kell, nem szeretem, nem használom, de jó, akár szép is, működik, valakinek jó lesz, elajándékozom. Próbálkozhatunk neten való értékesítéssel, de nem térül meg a ráfordított idő, próbáltam... Garázsvásár? Jó ötlet, ha van egy hely, ahol ki tudod pakolni a dolgaidat. Stb.

3. nem kell, nem szeretem, mert nem szép és nem jó, nem használom, mert tönkrement vagy egyenesen ronda, a kutya sem venné fel vagy használná, kuka. Nem, a nálunk is elterjedt charity shopokra ne is gondoljunk, oda maximum a 2. doboz tartalmával mehetünk be. A 3. dobozba való dolgok helye a járdaszegély lomtalanításkor, vagy a szeretetszolgálatok bejáratai, végső soron ruhaledobó konténerek a nagyáruházak mellett.

A lényeg, hogy tényleg csak azt a holmit költöztessük, amit az új otthonban látni, használni szeretnénk. A többiért kár: idő a becsomagolására, pénz a költöztetésére, idő a kicsomagolására, bosszúság a kerülgetése miatt. Plusz maflaság #1: tudni, hogy nincs rá szükség, és soha többé nem kicsomagolni. Plusz maflaság #2: a következő költözéskor is magunkkal vinni. :) Ezt a szelektáló-csomagoló tevékenységet aztán egészen a költözés előtti napokig végezhetjük...

Elhatároztam, hogy soha többet nem költözök. Ha mégis rákényszerít valami, akkor egy táska lesz csak nálam, és a legfontosabb emberek az életemből. Már ha velem akarnak majd jönni.

We are moving home and we would like to do it wisely. This post is about decluttering.